Családunk tagjai a történelem során Magyarország különböző tájain éltek, Sokszor költöztek egyik községből a másikba, de gyakran egyik megyéből a másikba. Ez valószínűleg összefüggött a hivatásukkal. Egy protestáns lelkész, tanító oda megy, ahová hívják, ahol megválasztják. A 16-ik századtól megtaláljuk őket Fejér-, Nyitra-, Vas-, Győr-, Gömör-, Komárom-, Temes-, Torontál vármegyékben, végül Pozsonyban.
A rokonság egyre szaporodott, gyakran Magyarországon kívülről, közép Európa különböző sarkaiból Pozsonyba átköltöző családokkal. Jöttek tiroliak Brixen in Thale-ból, bajorok Passauból, szászok Hildburghausen-ből, sziléziai poroszok Strehlen-ből.
A fenti című tanulmányt ükanyám, Samarjay Károlyné André Anna családjáról írtam. Ő egy olyan családból származott, amelyik egy sor nagyon értékes, a közművelődés és tudomány területén működő tagot tudott felmutatni.
André Christian Carl (Hildburghausen, 1763. március 20.-Stuttgart, 1831. július 19.)
Ükanyám nagyapja Christian Carl André 1763. március 20-án született a Szász-Hildburghauseni Hercegség fővárosában, Hildburghausenben. A jénai egyetemen 1779-től jogtudományt, pedagógiát és zenét tanult. Az egyetemi tanulmányai után titkárként és tanácsosként dolgozott a Waldecki hercegségben, majd Arolsenben lett tanácsos. 1782-ben felhagyott az állami pályával, és a népművelés területén kezdett el dolgozni. Fő célja a közép- és alsóbb néposztály szellemi és erkölcsi fejlesztése volt, amit egyszerű, érthető eszközökkel akart elérni. Iskolát alapított Arolsenben, a mintát a schnepfenthali Salzmann-iskoláról vette. 1785-ben be lépett a máig is működő Schnepfenthali nevelési intézetbe, 1787-ben maga is alapított Schnepfenthalban egy leányiskolát, amelyet azután 1790-ben Gothába helyezett át és 1798-ig vezetett. Gothában napilap és folyóiratok (társ)kiadója volt. 1798-ban meghívták a brünni evangélikus iskola igazgatói állásába, ahol 1812-ig tevékenykedett. André már ekkor érdeklődni kezdett a mezőgazdaság iránt, és ilyen tárgyú írásokat is megjelentetett. Brünnben eredményes tevékenységet fejtett ki mindenekelőtt a természettudományos oktatás fejlesztése terén; ő írta Morvaországban az első útmutatót az ásványtan tanulmányozásához, az első statisztikát és a morvaországi ipar első áttekintését, több folyóiratot alapított. Csatlakozott a Földművelés és szabad művészetek társágához, és annak titkára lett. Talán legértékesebb tette a mai Morva Tartományi Múzeum (Moravské zemské muzeum) alapítása karöltve a korabeli morva szellemi elit személyiségeivel. Ausztriában, az egyre szigorúbb és szűkkeblűbb cenzúra, a politikai kezdeményezések gyakori ellehetetlenítése elvette André kedvét az osztrák örökös tartományokban tartózkodástól. 1821-ben minden állását feladva engedett Württembergi Vilmos király hívásának, és Stuttgartba költözött, ahol udvari tanácsosként működött 1831. július 19-én bekövetkezett haláláig.
André Emil (Schnepfenthal, 1790. március 1.-Kisbér, 1869. február 26.)
Christian Carl André elsőszülött fia, Emil, ükanyám édesapja, szakképzett erdész volt. Több Cseh- és Morvaországi hercegi család főerdésze volt (Salm, Auersperg, Dietrichstein, Odescalchi), juhtenyészettel is foglalkozott. Erdészeti és juhtenyészeti tapasztalatait több írásban jelentette meg. Fia, ifj. Emil nagyapja és apja nyomdokaiba lépett a juhtenyésztés terén, a juhok nemesítésén dolgozott, és erről publikált is.
Christian Carl André másodszülött fia Rudolf a bátyja útját követte. A Salm-Reiferscheidt herceg rájeci és blanskói, később a tišnovi birtokainak intézője lett. Legnagyobb érdeme a juhtenyésztés tökéletesítése és a juhok rendszerezése volt.
André Lajos (Blanz/Blansko 1819. 11.23.-Graz 1905.5.13.)
André Lajos, ükanyám testvére, André Emil másodszülött fia pályája eltér a többi családtagtól. Miután a család Pozsonyba költözött, az új környezett erősen befolyásolta az addig nem igen jeleskedő diákot. Nyelvtanára a későbbi sógora, Samarjay Károly volt, aki rábeszélte, hogy a megkezdett gimnáziumi tanulmányait Pozsonyban fejezze be. Majd jogot tanult, és 1843-ban letette az ügyvédi vizsgát. Az akkor tartó országgyűlésben alkalmazták a távollevő mágnások követeként. 1845-ben a Magyar Kir. Udvari Kamara gyakornoka lett, később felvették a Pénzügyminisztériumba. Miniszteri osztálytanácsosként a kiegyezés utáni földadó reformján, és a földadó kataszterének bevezetésén. Mai szemmel talán a legnagyobb érdeme, hogy ránk hagyott egy terjedelmes emlékiratot, ahol leírja a családot, de az általa megélt társadalmi és politikai eseményeket is, mint például az 1848-as forradalmat.
André Lajosné, szül. Jurenák Emma
André Lajos emlékirata felbuzdított, hogy tovább kutassam a család múltját. Így leltem rá a kataszter történelmével foglalkozó Reisz T. Csaba írásaira André Lajosról és családjáról. A szerző a közöttünk megindult családtörténeti levelezésben arra kért, hogy foglaljam össze azokat az ismereteket, amelyek eddigi kutatásaim eredményeképpen tovább gazdagíthatják az André család történetét. E tanulmány megjelent a CATASTRUM évnegyedes katasztertörténeti folyóirat 2024 évi 2. számában.
Samarjay Zoltán
2/ REISZ T. CSABA: Az André család CATASTRUM, 7. évfolyam (2020), 2. szám, 25-32.
(https://www.catastrum.hu/index.php/hu/lapszamok/vol_6-10/2020_1-4/2020-2-szam#teljes-szám)
3/ SAMARJAY ZOLTÁN: Az André család útja Türingiából Cseh- és Morvaországon keresztül Magyarországra. (https://doi.org/10.59884/Catastrum.2024.2).
Fotogaléria
Odporúčané články
A Városi Színház a Monarchia idején. A pozsonyi Városi Színház megnyitója , 1886. szeptember 22. Az ...